Ha az ember újabb 6 percet veszít el az életéből

Mert ugyebár ez nap mint nap előfordul, hogy aztán heveny fészpalmolás kíséretében vesztegessünk el újabb értékes perceket dühöngéssel, amiért egyáltalán merészel létezni ilyen szemét a világon. Tudom, hogy felesleges, de nem érdekel. És azt is, hogy közhelyes a cím, de az sem érdekel. De ez, ez a koreai szemét annyira felhúzott, hogy épp azt sem tudom eldönteni, hogy sírni vagy röhögni akarok.
Erre a rothadt gyöngyszemre >>ezen<< az oldalon akadtam rá. Az oldal alján tudod átváltani a nyelvet az angolra. Az oldal célja, hogy szavazgathassunk a kedvenc karaktereinkre a kedvenc animéinkből, esetleg VN-jeinkből (bár volt már rá példa, hogy Tolkien Gyűrűk Ura karakterei kerültek be a listákba, de akadnak a kanadai Chowder néven futó animációs sorozatából is jelöltek, meg biztos más fandomokból is, csak hirtelen egy se jut eszembe). Tudom, sok értelme nincsen, ahogyan az interneten található tartalmak nagy részének sem, de azért az csak nem fáj senkinek, hogy én a szabadidőmet képes vagyok ilyenekre pazarolni. Bár ha fáj, az meg nem érdekel.
Szóval, napról napra egyre több kedvenc karakterem esik ki a férfimezőnyből, többek között a Shiki című, véleményem szerint zseniális alkotás fontosabb szereplői is (azzal meg tisztában vagyok, hogy a sokadik, első pár részben hullaként végző mellékszereplőnek, akiknek a kutya sem emlékszik a nevükre, esélyük sincs), s az ember valóban valami überhype karakterre számít győztesként. A koreaiak rossz ízlésére utal (senki se képzeljen bele ebbe a mondatba olyat, ami nincs benne), hogy két-három hét leforgása alatt számos Inazuma Eleven-es karakter jutott tovább, még a Tsubasa Reservoir Chronicle Kuroganéjét is maga mögé utasítva, de amikor már a hetedik tejesdobozt látod kint győztesként, csak felkelti a kíváncsiságod, hogy mi ez a valami, hogy ennyire népszerű. Tejesdobozok... És cigarettás fiúk, és még tucatnyi karakter, amiket amúgy sehogy sem bírnék megkülönböztetni.
A Welcome to the Convenience Store nevű, weben nézhető, koreai animációs sorozat története annyi, hogy egy koreai és egy kelet-európai házaspár egy élelmiszerboltban éli mindennapjait, s ezt mutatja be nekünk ez a cucc. A grafikájáról lerí, hogy valami olcsó költségvetésű, huszadrangú, E kategóriás animációs sorozatról van szó, azonban az, amit egy kis google általi keresés után kaptam, felülmúlta képzeletemet. Sőt, mi több, 6 perc és 7 másodperc alatt megerőszakolta az agyam, aztán ráélvezett a látó és hallószerveimre. Az ígért orgazmus pedig elmaradt, kaptam viszont helyette tömény undort és heves érzelmeket, melyek még most is arra biztatnak, hogy pusztítsam el mindet. A pusztítást alkotássá fogalmakat mantraként ismételgetvén mégis erről a szemétről írok, ami megváltoztatta az egész koreai popkultúrát.
Ha jól vettem ki a szerzett információkból, ez valamiféle propaganda akar lenni, ami a koreai fiatalokat biztatja munkavállalásra kereskedelmi munkatársként (magyarán boltosként) akár külföldre is. Miután a csodálatos opening meggyalázta a füleim, egyből kiszúrhattam a gyanúsan Wall-mart klón élelmiszerboltot. Lehet, csak félreértelmeztem, de a bolt nevéből én egyből erre az üzletláncra asszociáltam. Dohányzó vagyok, s épp ezért pontosan tudom, hogy milyen izgalmakkal jár fiatalkorúként megpróbálni cigit venni és azon izgulni, hogy elkérik-e a személyimet vagy sem (hál' istennek már nincs ilyen gondom), de valahogy ezt ebben a zseniálisan förtelmes alkotásban nem tudtam élvezni. Legalább így, tíz perc után sikerült elfelejtenem a zenéjét... Fordítás meg nem volt, de azt hiszem, enélkül is átjön a lényeg. Szerencsére hamar vége lett, ám valami belső késztetés arra sugallt, hogy a csillagfényes endinget is végignézzem. Csak tudnám, minek.
Azt hiszem, jobban már nem is érdekes kitérni rá, hacsak valakinek nincs kedve elemezni a seiyuu-k teljesítményét, akiknek őszinte részvétem, amiért ezt kell tenniük a megélhetésükért, mert hogy én nem tudom elképzelni azt, hogy bárki is élvezni tudta volna a munkát benne. Leszámítva persze azt, akinek egyáltalán az eszébe jutott ez a majomkaki, amit még egy viperafészekbe sem hajítanék bele, mert sajnálnám szegény hüllőket. Ők legalább értelmesek. Több részre nem is vagyok kíváncsi, így meg sem vártam a különböző (amúgy külsőre szerintem ugyanolyan) tejesdobozok felbukkanását. Fel nem tudom fogni, hogy lehet egy ilyet ehhez nem mérhető alkotásokhoz hasonlítani... Ha rá gondolok, még mindig a szánalmas és a gyötrelem kifejezések jutnak először az eszembe. Képtelen vagyok felfogni, hogy valakit azért fizettek, hogy ezt létrehozza.Ez még a Neko Rahmen-t is übereli, legalábbis retardáltság terén. Azt valamiért még tudtam élvezni.