Kung Fu Cooking Girls

Nem gondoltam volna, hogy a kínaiak ilyen jópofa animációkat tudnak összehozni, engem viszont megkapott. :o Véletlenségből találtam rá egy torrent oldalon, s mivel tetszett az ajánláshoz hozzátett kép, letöltöttem.
7 perc epicséget kaptam cserébe, ha nem számítjuk a 2 percnyi endinget. A sztorija csak annyi, hogy az éhező civilen verekszik össze egy-egy kung-fu mester szakácsnő (nem tudom, minek nevezzem őket) azon vitázva, hogy melyikük főztjével lakjon jól szerencsétlen. Az egyik tradicionális, kínai öltözetet visel, emellé pedig a hagyományos, kínai gasztronómia néhány fogásával csábítja az éhező fazont, a másikuk pedig egy igencsak alulöltözött, kiszőkített hajú, csíkosra barnult, gyorskaját (és melleket) áruló bige. Külön kiemelném a csodálatos Engrishét, amivel megörvendeztetett.
A grafikáról első pillantásra a Panty and Stocking jutott az eszembe, de ez csak a promo kép megtévesztése, az egésznek egyáltalán nincs PSG jellege, azt a minimális ecchit leszámítva, amit a gyorskajás csaj szolgáltatott, és ami az endinget (ami szerintem kifejezetten hangulatosra sikeredett) illeti. Nem volt túl kidolgozott, de ennek ellenére, vagy pont ezért szerintem látványosra sikeredett az egész.
Ajánlott mindenkinek, aki szeretne egy kis eye-candyt némi epicséggel megfűszerezve.

Supernatural - The Animation

Tudom, hogy nem "illik" első rész után ítélni, sőt, igazából nem is nagyon van mit elítélnem rajta, úgyhogy inkább csak a rész iránti tapasztalataimat osztom meg.
Elég cinikusan fogadtam, amikor körülbelül egy évvel ezelőtt *trehány, lusta utánanézni* meghallottam a hírt: a Supernatural című sorozatról, ami elég nagy népszerűségre tett szert, animét készítenek. Ugyan nem vagyok akkora fan, még annyira se, hogy megnézzem végre a legutoljára kijött évadot, jelenleg a Farscape jobban leköt amúgy is, de azért benne van a szeret listámban, mivel tényleg jó kis sorozat, izgalmas történettel, jó színészekkel, karakterekkel, fílinggel, poénokkal, ésatöbbi, szóval azért mégis csak piszkálta a fantáziámat, hogy mi is ez.
Már nem ez az első alkalom, hogy amerikai termékekkel próbálkoznak Japánban, elég csak a közelmúltban kiadott Marvel képregények feldolgozásaira, vagy a Matrix alapján készült (szerintem jóra sikeredett) animációkra gondolnunk. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem a japán piacra szánták őket, nem kell hozzá nagy ész, hogy rájöjjünk, miszerint az összeset a nyugati nézőközönségnek készítették. Végül is ahol pénz van, ott munka is.

Sokan állítják, hogy nagyon rossz az egész, bár ahhoz képest, amire számítottam, szerintem egyáltalán nem volt olyan rossz, bár nem is lett sokkal jobb annál, amire számítottam. Az Odaát fanok (Magyarországon ezen a néven fut a sorozat) biztosan értékelik azért.
Valljuk be, a sorozat nem mentes a vértől és a nyílt brutalitástól, ami az "animében" is megjelent, már a legelső jelenetben. A sztori a megszokott - valahol történik valami, kimennek helyszínelni, munkatársaknak adják ki magukat a rendőrségnek, beveszik, kiderül, mi is a "monster of the week", lebuknak, együttműködnek, legyőzik a szörnyet. Tulajdonképpen az Odaát első kettő évada szinte csak erről szólt, így legfeljebb csak abban ért meglepetés, hogy már az első részben egy shapeshifterről volt szó, bár gondolom, a készítők feltételezték, hogy aki ezt megnézi, az már végignézte a sorozatot is.

A grafika olyan amerikai, mind a karakterdesign, mind a rajzolási stílus inkább képregényes. Nagyon jellemzőek a túlzó árnyékolások és kontraszt, engem kifejezetten zavart, hogy rendes árnyalás helyett jóformán a karakterek fejének fele a jelenetek többségében fekete volt. Az animációt érzéseim szerint gyakran kispórolták ott, ahol tudták. Volt néhány látványosra, mozgalmasra sikeredett jelenet, de nem túl gyakran.

Az a verzió, amit letöltöttem, nem tartalmazta a japán szinkront és csak a MAL-nak köszönhetem, hogy egyáltalán tudom, hogy van hozzá az is. Elég kevés olyan seiyuu van, akit megjegyzek, mondhatni, botfülem van hozzá, ha meghallok egy animében egy hangot, az esetek többségében nem tudom megmondani, hogy egyáltalán ismerős-e, így csak egy-két kivétel akad. A MAL-os seiyuu listára rápillantva pedig egy pillanatra meg is hűlt az ereimben a vér. A világegyetem legtehetségtelen "szinkronszínésze" is vállalt egy szerepet a cuccban, s ami a legrosszabb: nem látok alatta amerikai hangot. Már előre rettegek attól a résztől, amiben szerepelni fog, és reménykedek abban, hogy csak egyszerűen hiányos a MAL adatbázisa. Elhiszem én, hogy ez az überhájpolt jrocker milyen tehetséges zenész, de nem tud szinkronizálni. Teljesen tehetségtelen. Már az is borzalmas volt, amit a Shiki című, személyes kedvenc animémben művelt. Seishirou Kirishiki egy alapjába véve jó karakter, de azzal az átélés nélküli, egyben túldramatizált (micsoda paradoxon) vernyákolással teljesen elrontotta a szerepet, az anime hangulatát, meg úgy mindent.
Ez pont olyan cucc, amit szvsz érdemesebb angol szinkronnal nézni, pláne, mivel a főszereplők hangjait a sorozat színészei adják, még egy nem túl jó angolos is könnyedén megértené felirat nélkül. Valahogy nem is tudtam elképzelni japán szinkronnal, mivel ez nem anime, legfeljebb papíron. Túl nyugati az egész.

Zeneileg nem nyújtottak semmi különöset, ugyanazokat a dallamokat hozták vissza, amit a sorozatban is hallhattunk. Kellemes, nosztalgikus... Végtelenül kiszámítható. Bár egy ilyen komplex sorozathoz nem is lehet csak úgy új zenét komponálni a meglévő, bevált helyett. Azért remélem, valami újítást is belevisznek a későbbiekben.

Hát, sokat nem tudtam elmondani az első részről, mivel nem a történetszál kielemzése volt a célom, lényegébe véve pedig amúgy sem volt miről beszélni, Sam flashbackje a gyerekkori traumájáról volt a legérdekesebb az egészből. Összességébe véve nem érdemes többet várni az egésztől. Egy rész után nézhető, de inkább csak érdekességként.

Durarara!

Hatalmas csalódást jelentett nekem az anime, és igazán én sem tudom, miért. Amikor még tavaly vetítették ezt az animét, elég sok jót hallottam, és persze elárasztották a netet a fandomok. Mindenki DRRR! karakterekről készített képet, siget, AMV-t, szóval úgy az általános fandomos dolgok. Mára már megtanultam, hogy nem ítélhetek csak amiatt, mert valami nagyon túlhype-olt, hiszen (többek között) a Code Geass is egy pozitív csalódás volt nekem, amikor végre rászántam magam, hogy nézzem meg.

Most körülbelül a fordítottja történt... Míg az előbbinél szkeptikusan álltam neki az animének, ezt izgatottan vártam, és amint befejezték az anime sugárzását, nekiláttam. Akkor még azt gondoltam, hogy olyan izgalmas lesz, hogy seperc alatt ledarálom. Hát au egy-két-három napból gyakorlatilag egy év lett, annyira nem éreztem rá a cuccra. Azt se tudom mondani, hogy szar, mert megvoltak a maga pillanatai, de a vontatottan unalmas kezdés, semmi izgalom, kisebb káosz és elmaradt állítólagos zsenialitás miatt nem igazán fűllött fogam befejezni.
Nem szeretem, ha olyan anime van a listámon, amit nem fejeztem be, így amikor BakaBT-re feltették az egészet talán egy-két hónapja a nekem megfelelő verzióban (bár kissé le voltam sokkolódva az angol szinkron miatt; szerencsére vissza tudtam állítani), mégis csak leszedtem, hogy majd egyszer befejezem.
A sztori pedig ment tovább... A közepe felé már-már izgalmasnak is nevezhetném, bár ez erősen túlzó szó arra, hogy végre kezdett valami történet is kibontakozni benne. Lényegébe véve csak pár tucat szereplő majomkodik Ikebukuroban, meg keresik Celty fejét. Én még a mai napig nem értem, hogy mi is ez a Dollars, számomra csak egy rakás embernek tűnik, akik egy netes chatszobában beszélgetnek a helyi eseményekről.
Tetszett az a jelenet, amikor kiderült, hogy ki a Dollars vezetője, kellően pozőr volt, és egy pillanatra tényleg abba a hitbe ringattam magam, hogy mégis csak érdemes volt belevágni, azonban az egészet elrontották azzal a vacak plasztikai sebészettel. Lehet, túl nyugati vagyok, hogy realitást keresek benne. Üres, értelmetlen befejezése a sorozat első felének.
Elég spoilert kaptam, úgyhogy tudtam, hogy a maradék epizódok egy bizonyos Slasher-ről fognak szólni. Egyik pillanatról a másikra el lett feledve Celty feje, csak hogy később egy bizonyos szekrényen találjuk meg. A legidegesítőbb mégis a hatalmas angst volt a három főszereplő között. Teljesen értelmetlen volt annyit nyivákolniuk meg dípelniük ilyen apróságok miatt, és ha olyan jóbarátok, akkor megspórolhattak volna 4-5 epizódot azzal, hogy egy mondatban kibökik a másiknak, hogy mi a bajuk.
Ennyit a történetről... Most jönnek a karakterek. Kétségtelenül az Izaya-Shizuo páros a legnépszerűbb, főleg fandomok tekintetében, de igazából semmi sem derült ki róluk. Annyit tudni csak, hogy Izaya információbróker, de arra már nem derült fény, hogy miért is jó neki a sok szarkavarás. Shizuoról sem tudni semmit... Meg úgy igazából senkiről, néhány szereplőt kivéve. Pedig többnyire elég ötletes és jópofa karaktereket szerepeltettek, és sajnálom, hogy sokaknak nem jutott több szerep, többek között Shinra apjának, valamint a rendőrnek.

Utálatom tárgya a "főszereplőnő"; nem csak ronda, de még jellegtelen is. Jó, nem is azt mondom, hogy legyen valami csinos cicababa lehengerlő személyiséggel, sőt, örülnék neki, ha időnként beújítanának valami személyiséggel főhősnők terén, de Anrit inkább egy informatikus osztály egyetlen női tagjaként tudom elképzelni a nagy mellei ellenére, mintsem kúlos kardművésznek. Se a karidesign nem sikerült jóra őt illetően, se a személyiségében nem találtam semmit, ami alkalmassá tenné arra, hogy főszereplő legyen.
A grafika egyébként szvsz kifejezetten jó lett, nagyon eredeti a képvilága. A zenéje hangulatos, illik hozzá, de nem igazán fogott meg. Az OP-ok és ED-ek kellően fülbemászóak, főleg ami az első openinget illeti. A címet nem értem, de biztosan azért, mert én vagyok a hülye, meg mert lusta vagyok utánanézni. Bár a special részek tetszettek, azokon tényleg jókat nevettem.
Már nem emlékszem, mennyi pontot adtam neki, amúgy sincs szisztémám hozzá, ami tetszik, az sok pontot kap, ami meg nem, az nem. Persze ez az egész csak egyéni vélemény, ettől még ugyanúgy millióan fogják csorgatni rá a nyálukat. Ha legalább több értelme lenne a történetnek és nem rontanák el ilyen hülyeségekkel, lehet, még tetszett is volna.

The Holy Mountain

Nem kívánok filmkritikát írni, ugyanis sosem voltam jó benne, azonban ez a film megérdemli, hogy pár szót említsek róla, ha nem is többet. Kétségtelenül az egyik legzseniálisabb film, amit valaha is láttam, ha nem a legzseniálisabb. A hallottak és a trailer alapján már amúgy is tudtam, mire számíthatok, és beváltotta minden elképzelésemet róla.

A The Holy Mountain címre hallgató mű nem egy olyan film, amit egy kellemes este egy üdítő és egy kis nassolnivaló kíséretében nézel meg, bár naturalista és gyakran groteszk képvilága ellenére még sem azzal az érzéssel távozol, hogy egy hétig nem fogsz enni. A célja nem más, mint az elgondolkoztatás. Rékényszeríti a nézőt arra, hogy gondolkozzon el az életén, hogy mi az igazán fontos, miért kötődik ennyire az anyagiakhoz, és miért éli úgy az életét, ahogy. Az elgondolkoztatáshoz pedig szükség van drasztikus példákra, amiből a film igencsak bővelkedik.
A sztoriról igazából nem lehet sokat írni; tipikusan az a film, ami akkor izgalmas, ha a néző maga fedezi fel a mélységeit. A történet két részre bontható. A film első felében adott egy Jézushoz döbbenetesen hasonló figura, aki a "Vad" Mexikóban vándorol, a második felében pedig bemutatja őt a hét leghatalmasabb, ám halandó embernek, akikkel felkerekedik, hogy az örök élet titkát megszerezzék. Mentoruk, egy alkimista (akit maga a forgatókönyvíró és rendező, Alejandro Jodorowsky személyesített meg) segítségével kezdik meg az utat a Szent Hegyre, természetesen miután lemondtak pénzükről és arról a képről, amit magukról építettek fel. A nehéz út végén egy hatalmas trollkodással vetnek véget a filmnek, bár személy szerint számítottam is egy ilyen befejezéshez.
Elég keveset beszélnek a filmben, szavak helyett inkább a képi és hangi világ érzékelteti a történteket. Felkavaró, bizarr, zseniális. Nagy hangsúlyt fektet az anyagi és a modern világ hibáira. A nézőhöz és a nézőről szól.
Ugyan rengeteg vallási szimbólumot használnak, annyira vegyítve vannak a különböző vallások és az okkult, hogy nem lehet azt mondani, hogy egy bizonyos tant szeretne ismertetni. Szerintem egyszer mindenkinek látnia kéne.

Aláírás tutorial

Már egy ideje foglalkozok photoshoppal, egy időben többet, mostanában egyre kevesebbet kedv és ihlet híján. Ugyan rengeteg olyan aláírás készítő van, aki bizonyára sokkal, de sokkal jobb nálam (elég sok példát is látok), azért azt hiszem, annyira nem vagyok rossz. Minden esetre én is elkezdtem valahol, és mivel elég sokan szoktak kérni tőlem PS tanácsot, elkészítettem életem első tutorialját. Angol nyelven írtam, nem is érteném a magyar PS-t. >.<

Egyéb kreálmányaim java részét a jobb oldali linkeknél, a deviantArt-omon találhatod meg.