Tudom, hogy nem "illik" első rész után ítélni, sőt, igazából nem is nagyon van mit elítélnem rajta, úgyhogy inkább csak a rész iránti tapasztalataimat osztom meg.
Elég cinikusan fogadtam, amikor körülbelül egy évvel ezelőtt *trehány, lusta utánanézni* meghallottam a hírt: a Supernatural című sorozatról, ami elég nagy népszerűségre tett szert, animét készítenek. Ugyan nem vagyok akkora fan, még annyira se, hogy megnézzem végre a legutoljára kijött évadot, jelenleg a Farscape jobban leköt amúgy is, de azért benne van a szeret listámban, mivel tényleg jó kis sorozat, izgalmas történettel, jó színészekkel, karakterekkel, fílinggel, poénokkal, ésatöbbi, szóval azért mégis csak piszkálta a fantáziámat, hogy mi is ez.
Már nem ez az első alkalom, hogy amerikai termékekkel próbálkoznak Japánban, elég csak a közelmúltban kiadott Marvel képregények feldolgozásaira, vagy a Matrix alapján készült (szerintem jóra sikeredett) animációkra gondolnunk. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem a japán piacra szánták őket, nem kell hozzá nagy ész, hogy rájöjjünk, miszerint az összeset a nyugati nézőközönségnek készítették. Végül is ahol pénz van, ott munka is.
Sokan állítják, hogy nagyon rossz az egész, bár ahhoz képest, amire számítottam, szerintem egyáltalán nem volt olyan rossz, bár nem is lett sokkal jobb annál, amire számítottam. Az Odaát fanok (Magyarországon ezen a néven fut a sorozat) biztosan értékelik azért.
Valljuk be, a sorozat nem mentes a vértől és a nyílt brutalitástól, ami az "animében" is megjelent, már a legelső jelenetben. A sztori a megszokott - valahol történik valami, kimennek helyszínelni, munkatársaknak adják ki magukat a rendőrségnek, beveszik, kiderül, mi is a "monster of the week", lebuknak, együttműködnek, legyőzik a szörnyet. Tulajdonképpen az Odaát első kettő évada szinte csak erről szólt, így legfeljebb csak abban ért meglepetés, hogy már az első részben egy shapeshifterről volt szó, bár gondolom, a készítők feltételezték, hogy aki ezt megnézi, az már végignézte a sorozatot is.
A grafika olyan amerikai, mind a karakterdesign, mind a rajzolási stílus inkább képregényes. Nagyon jellemzőek a túlzó árnyékolások és kontraszt, engem kifejezetten zavart, hogy rendes árnyalás helyett jóformán a karakterek fejének fele a jelenetek többségében fekete volt. Az animációt érzéseim szerint gyakran kispórolták ott, ahol tudták. Volt néhány látványosra, mozgalmasra sikeredett jelenet, de nem túl gyakran.
Az a verzió, amit letöltöttem, nem tartalmazta a japán szinkront és csak a MAL-nak köszönhetem, hogy egyáltalán tudom, hogy van hozzá az is. Elég kevés olyan seiyuu van, akit megjegyzek, mondhatni, botfülem van hozzá, ha meghallok egy animében egy hangot, az esetek többségében nem tudom megmondani, hogy egyáltalán ismerős-e, így csak egy-két kivétel akad. A MAL-os seiyuu listára rápillantva pedig egy pillanatra meg is hűlt az ereimben a vér. A világegyetem legtehetségtelen "szinkronszínésze" is vállalt egy szerepet a cuccban, s ami a legrosszabb: nem látok alatta amerikai hangot. Már előre rettegek attól a résztől, amiben szerepelni fog, és reménykedek abban, hogy csak egyszerűen hiányos a MAL adatbázisa. Elhiszem én, hogy ez az überhájpolt jrocker milyen tehetséges zenész, de nem tud szinkronizálni. Teljesen tehetségtelen. Már az is borzalmas volt, amit a Shiki című, személyes kedvenc animémben művelt. Seishirou Kirishiki egy alapjába véve jó karakter, de azzal az átélés nélküli, egyben túldramatizált (micsoda paradoxon) vernyákolással teljesen elrontotta a szerepet, az anime hangulatát, meg úgy mindent.
Ez pont olyan cucc, amit szvsz érdemesebb angol szinkronnal nézni, pláne, mivel a főszereplők hangjait a sorozat színészei adják, még egy nem túl jó angolos is könnyedén megértené felirat nélkül. Valahogy nem is tudtam elképzelni japán szinkronnal, mivel ez nem anime, legfeljebb papíron. Túl nyugati az egész.
Zeneileg nem nyújtottak semmi különöset, ugyanazokat a dallamokat hozták vissza, amit a sorozatban is hallhattunk. Kellemes, nosztalgikus... Végtelenül kiszámítható. Bár egy ilyen komplex sorozathoz nem is lehet csak úgy új zenét komponálni a meglévő, bevált helyett. Azért remélem, valami újítást is belevisznek a későbbiekben.
Hát, sokat nem tudtam elmondani az első részről, mivel nem a történetszál kielemzése volt a célom, lényegébe véve pedig amúgy sem volt miről beszélni, Sam flashbackje a gyerekkori traumájáról volt a legérdekesebb az egészből. Összességébe véve nem érdemes többet várni az egésztől. Egy rész után nézhető, de inkább csak érdekességként.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése