Japanofília

2011. május 4., szerda

Áh, hogy mennyire, de mennyire elegem van a japanofilságból... egyszerűen undorító. Lehet, egyszer még meg fogom szívni emiatt a bejegyzés miatt, de leszek oly kedves és beveszem a leszarom tablettát. Nem kell feltétlenül egyet érteni velem.
Jó, oké, szeretem az animéket, érdekel a japán kultúra és megtanultam pálcikával enni, de amit mi, "nyugatiak" művelünk, már rég átlépte az ízlés határait. Kezdjük a jrock-kal... Nem hallgatok jrockot, már csak elvből sem. Lehet akármilyen jó zenéje egy-egy bandának, csak sajnos szerencsétlenek nem a zenéjükkel adták el magukat, hanem a külsejük miatt, amire a 12-13 éves korosztály elcsöpöghet. Bár egyáltalán nem értem, mit lehet dögösnek tartani az ennyire mű pasikban, de ez már az én bajom. Csak áhh... Egyszerűen nem bírom elviselni a témát, pedig egy időben, nagyon-nagyon régen még hallgattam is valamennyit, még ha nem is sokat. Most meg már én érzem magam szarul, ha megtetszik egy OST és merem hallgatni. Igaz, mifelénk is ez megy, hogy a hype zenészek a külsejükkel adják el magukat. Pedig az ember azt hinné, hogy aki érdeklődik a japán kultúra iránt, az nem ennyire felszínes. Tévedtem.
Semmi bajom a jrock-kal. Csak azzal, ahogyan eladják magukat. Nem a zenéjükkel szerettették meg magukat, hanem az extrémitásukkal. Azok a zenészek pedig, akik talán nem lennének olyan jó idolok, viszont sokkal eredetibbek, róluk valamiért nem lehet semmit se tudni és nem vigyorog vissza a képük minden oldalon, amibe épp belebotlok. Egy vicc ez az egész...
Aztán ott van ez az egész álszentkedés, hogy jaj, szegény, japánok. Tudom, hogy már ezer éve lejárt téma, és elvből nem írtam róla eddig, vagyis inkább nem mertem, mert elég volt egy embernek elmondanom, mit gondolok, aki azóta nem hajlandó szóba állni velem, amikor én igazán nem tettem ellene semmit. De ha neki ez jó, én nem akadályozom meg. Folytassa csak nyugodtan az elcsépelt szerelmes idézetek kiirogatását facebookra, és villogjon a profilképén a "Pray for Japan T_T" felirat.
Szép és jó dolog szívből aggódni egy katasztrófa áldozataiért, de ha én japán lennék, tuti hányingerem lenne a nyugati japaonfiloktól. Nem lesz senkinek se jobb, ha mindenhol ebbe a logoba botlik az ember. Ez nem támogatás, ez csak álszentkedés. Egyszerűen röhej az egész.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Miért vagy meglepődve? Alapból semmit nem várnék azoktól, akik a facebookon szerencsétlenkednek.

Vera írta...

Sajnos nem csak a facebookon verte ki a szemem ez az álsajnálat, bár tény, főleg ott idegelt fel ez a dolog.
A késői válaszért elnézést, nem volt semmi időm a bloggal foglalkozni. ><